Ma belépett az életembe... Az ágyon ültem, ő meg becsattogott a cuccaival. Azt hiszem nem látott meg, pedig benne voltam a periférikus látómezőjében. Kicsit vaksi. És süket is, mivel csak a második köszönésemtől ugrott egy nagyot hátra. Ha mondok valamit, vissza kérdez: "Mit?" Talán tessék nem? Valamilyen Ádámnak hívják. Ettől több infót ebben az életemben már nem is szeretnék megtudni róla. Szűk 3 perc beszélgetés után kijelentette, ő már érzi, hogy mi nagyon jóban leszünk. Könyörgöm, én tudom, hogy mekkora jó arc vagyok, dehát legalább a lehetőséget adja már meg, hátha szadista pedofil kéjgyilkosnak neveltek? Kijelentette, ha én innen elmegyek, ő "megpusztul". Remélem, nem meleg, már csak az hiányozna. Nem vagyok én homofób, de itt nem tudok hova menekülni, ha betámad a zuhany alatt.
Megismerkedésünk.
2008.12.11. 12:14 PMester
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hogyaneljuktuladamkat.blog.hu/api/trackback/id/tr91817014
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
