Életem Ádámmal

Megint itt vagyok, a második otthonomban. Sajna Ádám is. Vettem egy TV-Boxot, hogy ne kelljen a szomszédba menni Barátok közét néznem. Előtte kérdeztem őt, vesszük-e közösen, de azt mondta, ő nem néz úgyse tévét. Erre ma reggel, mikor éppen egy érdekes műsor volt a Discoveryn, megkérdezte, átkapcsolnék-e neki valami Halálbiztos Diagnózisra. Nem igazán értette, miért adtam nemleges választ. Kifejtettem, hogy ha fizetni nem akart bele, felőlem nézheti, amit én, de a távkapcsoló a tulajnál marad. Állítólag ez is szemétség. Szerinte. Mondjuk ugyanez volt, amikor felvetettem, hogy be kéne fizetni netre, azt mondta, ő nem netezik, de mikor először indítottam a böngészőt, azonnal megkérdezte, megnézheti-e a leveleit. Akkor is elmondtam, hogy felőlem nyugodtan, mivel van egy csomó netes kávézó a városban. Na és mit látok, amikor jövök haza? Vadul próbálja beüzemelni a boxomat. Első gondolatom az volt, hogy lenyomom a torkán, de utána arra gondoltam, driver nélkül nehéz lesz, így inkább szó nélkül leültem, és néztem, mikor adja fel. 14 percet mértem.

Tegnap reggel, amikor felébredtem, egy használt fecske volt a szoba közepén. Ádámka megszokta, hogy otthon elpakolnak utána, de nem tudom, mire számított, hogy majd én mosom a gatyáit? Már a harmadik cellatársunk is bent volt, Zsoltinak hívják, így már ketten nézzük értetlenül a ténykedéseit. Este zuhanyozni készült, egy szál törölközőben járkált fel-alá. Önmagában a kidolgozott felsőteste is el tudja venni egy két hete éhező etióp törzs étvágyát, de ha ez nem lenne elég, a törölköző épp hátul nem ért össze. Zsoltit a hányinger kerülgette, én épp egy szaktársnőmmel camoztam MSN-en, és nem vettem azonnal észre a dolgot. Amikor megláttam, úgy éreztem, ezt neki is látnia kell, oda fordítottam hát a laptopot. Szegényke szóhoz se jutott. Nem tudom, Ádámka észre vette-e, de bazmegelések közepette tűnt el a fürdőben, úgyhogy lehet.

Tegnap figyeltem, ahogy reggelizik. Egy doboz tej csavaros tetejének felbontásával küzdött, végül feladta, és megkért, hogy nyissam ki neki. A cserkész ahol tud, segít, hát kinyitottam, és elmagyaráztam a csavarmenet működési elvét. Nem hiszem, hogy megértette, mert ma reggel már zacskós tejet láttam nála. Sajnos a horkolása egyre rosszabb, már immunis az ágyrugdosásra, ha nem tudok tőle aludni, kénytelen vagyok fölébreszteni. Reggel meg panaszkodik, hogy álmos, mert utána nehezen alszik el. Jelzem, én is. Beszélgetni nem nagyon tudok vele, egyrészt nincs semmiről véleménye, másrészt ha nem kérdezem, nem szólal meg. Ma reggel mégis beszélgettünk, miközben kapcsoltam be a gépet, eldicsekedett vele, hogy ő mennyire ért hozzá, és milyen jól tudja optimalizálni a Windowst. Fogadni akart, hogy nem tudom, hogy kell. Találomra megemlítettem az msconfig-ot, mivel többet nem nézek ki belőle, és eltaláltam, arra gondolt. Valószínűleg ha leporolja a monitort, az nála már optikai tuning.

Éjszaka rá kellett döbbennem, hogy iszonyatosan horkol. Szerencsére, ha belerúgok az ágyba, tart egy kis szünetet. Csak így meg a lábam fájt reggelre. Amikor elmondtam neki, azt mondta, ez nagy szemétség. Mert az, hogy nem lehet tőle aludni, az nem? Tegnap elmentünk sörözni, kissé érdekes a mozgása. Mintha egy karmester és egy kezdő RnB táncos keveréke lenne. A beszéde még érdekesebb. Abban több hatás keveredik, mint egy kóbor kutya génállományában. Egy üveg sört kb. 2 órán át szorongatott, eközben szobahőmérsékletű lópisivé melegítette, figyelmesen átolvasta az összetételét, majd bejelentette, ő lassan szokott inni, csak az én kedvemért iszik most ilyen gyorsan. Elképzeltem, ahogy télen a kezében változik a pia sörfagyivá. Később sikerült berúgatnom, ehhez kb. 4 óra és még egy borsodi kellett, meg sok- sok türelem. Részegen mindent leböszméz a virágárus kislánytól az űrsiklóig. A szókincsén lesz mit fejleszteni. Felhívta az apját, elmesélte, hogy megivott két sört. „Gratulálok édes fiam, férfivá értél.” Mosolyogni is szokott, de bár ne tenné. Láttam már lovat szebb fogsorral is. Elalvás előtt takarót követelt rajtam. Még jó, hogy puszit nem akar. Azért elég nagy sértés az anyjára nézve, hogy velem téveszti össze.

Ma belépett az életembe... Az ágyon ültem, ő meg becsattogott a cuccaival. Azt hiszem nem látott meg, pedig benne voltam a periférikus látómezőjében. Kicsit vaksi. És süket is, mivel csak a második köszönésemtől ugrott egy nagyot hátra. Ha mondok valamit, vissza kérdez: "Mit?" Talán tessék nem? Valamilyen Ádámnak hívják. Ettől több infót ebben az életemben már nem is szeretnék megtudni róla.  Szűk 3 perc beszélgetés után kijelentette, ő már érzi, hogy mi nagyon jóban leszünk. Könyörgöm, én tudom, hogy mekkora jó arc vagyok, dehát legalább a lehetőséget adja már meg, hátha szadista pedofil kéjgyilkosnak neveltek? Kijelentette, ha én innen elmegyek, ő "megpusztul". Remélem, nem meleg, már csak az hiányozna. Nem vagyok én homofób, de itt nem tudok hova menekülni, ha betámad a zuhany alatt.